Az otthoni vércukorszint mérésre tervezett készülékek a vér glükóztartalmát mérik.
A mérés során a műszer nem érintkezhet közvetlenül a vérrel.
Erre higiéniai szempontok miatt szükséges, hogy a mérőkészüléket sokáig lehessen használni.
A tesztcsíkok használatára azért van szükség, hogy a készülék ne érintkezzen közvetlenül a vérrel, vagyis ne szennyeződjön, ne fertőződjön, és több ember is használhassa a készüléket.
A tesztcsíkoknak ugyanakkor jelentős szerepük van a mérés elvgézésében is, de egyszer használatosak, a mérés elvégzése után kidobjuk a használt darabot.
A mintavétel után a mérés bioszenzoros (elektrokémiai) elven működik, ami az úgynevezett amperometria módszerén alapszik, melyet a vér glukózkoncentrációjának meghatározására használnak.
Elektromos változást előidéző kémiai reakció játszódik le a vérben jelen lévő cukor, és a tesztcsíkban lévő reagens között.
A bioszenzoros mérő a reakció során létrejött elektromos változást érzékeli és méri.
A tesztcsík lapocskája gyakorlatilag egy elektromos érzékelő, egy olyan két rétegből álló lemez, aminek az alsó és felső lapja között egy üreg található.
Az üreg bemeneti részéhez kell érinteni a vércseppet, ami ekkor konnyedén befolyik a lap közepébe, ahol találkozik a két mérőcsúccsal.
Ezután a tesztcsíkot a készülékbe téve leolvashatjuk a kijelzőn a mért értéket.
Ez a csík felhasználható a régi típusú Finetest mérőkészülékkel is.